Régmúlt emlékei
– avagy a Büki keserű nyomában
Egy nosztalgikus – a nyolcvanas években pár esztendeig tündöklő – üdítő nyomába eredtünk, melyre még a mai napig is rengetegen emlékeznek a vasi kisvárosban, s talán az egész országban is. Kristálytisztán látom magam előtt azt a falinaptárat apukám műhelyének falán, melyen egy igazán dekoratív – lenge bikiniben pózoló csinos hölgy és egy felirat hívja fel figyelmemet a Büki keserűre: „Fogyassza ön is termékeinket! Egészségére!”
Ahányszor eszembe jut ez a gusztusos plakát, mindig megelevenedik a múlt, már-már olyan, mintha alkoholmentes unicumból készült szénsavas szörpöt ittam volna – törnek fel a régmúlt idő emlékei és ízei, s ha becsukom a szememet, még az ital lecsengését és utóízét is elő tudom idézni magamban.
Az biztos, hogy egészen különleges itóka volt, karakteres ízének titkát féltve őrizték szabadalmak, csak annyi szivárgott ki, hogy megannyi gyógy- és fűszernövény pontos receptúrája kölcsönzi utánozhatatlan aromáját.
Már az első gyártási évben majdnem hárommillió ezer liter ital került le a fürdő szomszédságában található Büki Palackozó Gazdasági Társaság futószalagjairól, s ez a szám két esztendőn belül meg is triplázódott. Az első „fecskék” a termékek között az Olympos narancs és citrom ízű üdítők, illetve a Büki keserű és a Büki ásványvíz voltak.
Egy tonik, ami nem tonik – így jellemezték az 1984 júliusában megszülető keserűt, mely nagyon hamar hódító útjára indult hazánkban és határainkon túl is, híre az NSZK-tól egészen a Szovjetunióig eljutott.
Tisztán vagy koktélok formájában fogyasztották, a benne levő „drogok”, fűszernövények és illóolajok kivonata kellemes kesernyés, savanykás ízt, finom illatot adott az italnak.
Egészségügyi hatásai sem voltak elhanyagolhatóak, hiszen kedvezően befolyásolta a szívműködést, az izomműködést, az anyagcserét és a szervezet vérellátását. A Büki keserűnek élénkítő, erősítő, az emésztést elősegítő, gyomorerősítő hatása is volt, korlátozás nélkül bárki fogyaszthatta.
A hajdani jellemzések olvasgatása közben már-már úgy érezhetjük, hogy egy a manapság oly népszerű energiaitalok nagyapjáról mesélünk, hisz nagyon hasznos volt kimerültség, gyengeség, fáradtság esetén.
Az üzem 1990-ben a „sógorokhoz” került, s az osztrák tulajdonú cégben a Büki keserűnek szép lassan leáldozott. A kor igényeit kiszolgálva a cukormentes irányzatot felszámolták, s 1997-ben már a Bomba energiaital gördült le a gyártósorról.
A pár éves tündöklés után a gyártás megszűnt, s a boltok polcairól is eltűnt ez a fantasztikus üdítő. Az idő vasfoga lassan-lassan megtépázza ezt a legendát, s a Büki keserű teljesen a feledés homályába merül. Hisszük és bízunk benne, hogy egy írószekrény fiókjának alján még valahol ott lapul a titkos recept, s valaki időt és energiát áldoz arra, hogy a Bambihoz hasonlóan de-fibrillálja Bük régmúltjának egyik büszkeségét. Amíg ez nem történik meg, addig marad számunkra a nosztalgiázás és Chio szlogenje: „Kár, hogy azokból a régi jó dolgokból nem maradt semmi!”
