06 70 44 88 099 [email protected]

A történet, ami meglepte Tvrtkot Bükön

2022. augusztus 15-én este Vujity Tvrtko beszélgetős estjével nyitottuk meg éttermünket, ami meglepő történetet hozott a sokat látott fellépő barátunknak is. Az alábbiakban Tvrtko bejegyzését közöljük változtatás nélkül.

Bűn és bűnhődés, avagy a bűnbeesett fiú szabadulásának igaz meséje…

Mire képes egyetlen jó szó, egy ölelés egy biztatás?! Erről beszéltem mostani előadásaimon, s erről írok most is. Mert tapasztalatból tudom, hogy egy rosszul megfogalmazott mondat, bántó szó, ütés vagy agresszió mire képes…

Maradok az előbbinél, egyben a legelső képnél, amely A LEGFONTOSABB!

Sövegjártó Gábor és édesanyja

Az első képen Sövegjártó Gábort és az édesanyját láthatjátok. Gábor megremegtette a szívemet, szeme tiszta volt (mindjárt megértitek miért írom ezt így), kézfogása erős, ölelése ragaszkodó. Gábor hosszú időt töltött külföldön börtönben, miután elrabolta őt a kábítószer mételye. Büntetése közben -egy börtönőr segítségével- az édesanyja juttatta be Gábor cellájába az egyik könyvemet. A fiatalember ott olvasta tőlem a „Bobhercegnő” történetét.

Aki nem emlékezne, elmesélem röviden: Strehli Ildikó annak idején a semmiből alapította alapította meg a magyar női bobválogatottat, mert az volt az álma, hogy kijut a téli olimpiára. Normális edzési lehetőségek híján a budapesti Wekerle-lakótelepen tologatott egy téglákkal megpakolt kicsi kocsit, aztán férjével megvásárolták az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) használt bobját. Ildikó társa Kürti Évi dobóatléta lett, akivel éjt-nappallá téve edzettek, mert ott akartak lenni Salt Lake Cityben. Talán még reményük is lett volna… ám Ildikó súlyos beteg lett. A rák nem kímélte, a gyógykezelés legyengítette, az amputáló műtét megcsonkította, haját elvesztette…de soha, egyetlen pillanatra sem adta fel. Akkor sem, amikor visszaesett, s kezdődött minden elölről, ismét jött a gyógykezelés és az újabb amputáló műtét.

Ildikó szinte mindent elveszített, ám a legfontosabbat, a hitét soha! Amikor Salt Lake Cityben találkoztunk, minden egyes szavából, mozdulatából és a hitéből hihetetlen erő sugárzott.

Nem húzom, nem halasztom: a MAGYARORSZÁG 1-es bob a Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyével a „Remény Bobja” néven indulhatott a selejtezőkön, ahol -láss világ csodát- kiharcolta az olimpiai indulás jogát. A többi már történelem: a remény bobjának egy egész világ felállva tapsolt, a későbboi győztesek mélyen fejet hajtottak a végül 13-ik helyen végzett MAGYARORSZÁG 1 kapitánya és legénysége előtt! Ildikó bebizonyította: a pokol mélyéből is vezet út a szabadság felé.

Nos, börtöncellájában ezt a történetet olvasta a könyvemben Gábor, s a fejezet végén elhatározta: Ő IS MEGCSINÁLJA! Ha Ildikónak sikerült, neki is sikerülnie kell. Ha Ildikó nem sírt, hanem harcolt, akkor ő ne lehet tovább elkövetője és áldozata a földi bűn sötét bugyrának.

Ugrom a térben és időben! A napokban meghívott egy igaz ember magához. Az igaz embert Rapport Tamásnak hívják, nem mellesleg ő a sakkvilágbajnoki aspiráns Rapport Richárdnak az édesapja.

 

Tamás a JOLA nevű cég alapító tulajdonosa, és miután megmutatta a termékeit, elmentünk a Tóth Attilával közös szállodájuk megnyitójára, Bükre. Korábban már egyeztettük ezt a programot, hiszen nagy rajongója vagyok a magyar fejlesztéseknek, álmoknak és sikereknek, úgyhogy szívesen tartottam borvacsorával egybekötött előadást a büki Park Hotel Hordó Éttermében.

Hordó étterem és Park hotel
Előadás a Hordó étteremben

 

A helyek pillanatok alatt beteltek, a vacsora fenséges volt, az emberek nagy szeretettel vártak…és akkor jött Gábor! Jött, hogy elmesélje történetét, jött, hogy elhozhassa anyukáját, jött, hogy átölelhessen, jött, hogy megköszönje a szabadságát és megszabadulását, amit nekem tudott be.

Véget ért az este és az előadás, amikor még egyszer szót kértem és az étterem közönségéhez fordultam. Gábor állt mellettem, s felhatalmazásával elmeséltem a történetét, miközben édesanyja velem szemben könnyezett. És elmeséltem még valamit:

A TÉKOZLÓ FIÚ PÉLDÁZATÁT (Lukács 15, 11-32)

Tudjátok, ez az a történet, amelyben az embernek van két fia. Az egyik egyszer csak elkérte vagyonának rá eső részét, aztán elment vele, elköltötte, elherdálta, elverte. Látta, hogy apja béreseinek is többje van, mint neki, így amikor már éhezett,  hazakuncsorgott, és azt mondta az apjának:

„Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”

Az apja viszont szólt a szolgáknak, hogy hozzanak szép ruhát, csapjanak lakomát, ünnepeljenek. Megtudta ezt a másik, a mindvégig dolgos fiú, aki akkor is éppen a mezőn robotolt. Amikor hazaért, kérdőre vonta az apját, hiszen ő folyamatosan mellette volt, éjt-nappallá téve fáradozott, megállás nélkül, keményen dolgozott a földeken. Kérdezte is ez a fiú az apjától, hogy akkor most miért ünnepli a tékozló, mindenét elherdáló testvérét, amikor neki sosem volt része ilyen ünnepségben. Erre az apa azt felelte:

„Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.”

Hát ezt mondtam el a borvacsora résztvevőinek, ahol a menüt az én kérésemnek megfelelően állították össze. Volt magyar bor, bosnyák csevap és hawaii sütemény; ám ami ennél is fontosabb: volt megannyi tisztelet és szeretet. Az emberek megtapsolták Gábor történetét, én pedig elmondtam: nem azt ünneplem, hogy rossz volt, mert az semmilyen érdemmel nem bír. Annak örülök, hogy jó lett, s fel meri vállalni történetét, hogy másokon is segítsen, a bűnbeesetteket, sorstársait tanítsa…

Sövegjártó Gábor és Vujity Tvrtko
Tvrtko, Tamás és Attila társaságában

Milyen érdekes a világ. Engem semmi nem köt(ött) a parkettákhoz, nyílászárókhoz és ablakokhoz; ám ha a legutolsó pillanatban Rapport Tamás nem hív meg, sosem lennék az ő világában. Ha Tamás nem mutatja be Attila barátját, aki nem mesél lelkesen az álmáról, a szállodájáról. Ha nem egyeztetek a hotel éttermének séfjével a menüről, s nem kerekítünk belőle borvacsorás előadást Varga Gábor barátom nagyszerű szervezésében… szóval, ha ez mind nincs, akkor sosem ismerem meg Gábor történetét., sosem mutatom be a helyieknek és most Nektek.

Ismét láthatjátok, hogy mit is okoz egyetlen rosszul megválasztott döntés, és mire képes egyetlen jó szó, ölelés, történet vagy igaz mese. Ezért érdemes. CSAK EZÉRT ÉRDEMES!

Továbbra sem a bűnös múltat, mint inkább a megtisztulást ünneplem. Örvendek azoknak, akik sosem fogadták az életükbe a bűnt, ám hálás vagyok azokért is, akiket megkísértett, s mégis megszabadultak tőle; főleg, hogy mesélnek róla, mások okulására. Ezt köszönöm Gábornak, miközben örülök, és büszke vagyok rá, hogy én magam a mesélőtök lehetek!

Barátsággal: Tvrtko

Utóirat: “ÉLETEM FILMJE”-részletek és feliratkozás ITT

(A mozi a résztvevők számára a premier után is bármikor visszanézhető)

Az eredeti posztot itt éritek el:

Vujity Tvrtko Hivatalos Oldala